Halásztelki Üdülõ és Horgászegyesület
SZARVAS

9.1.2 Szélerózió elleni védelem fatelepítéssel

    A védelem főként fásítással oldható meg, mivel a terület igen kopár, alig találni a holtág környezetében fákat. Ennek következtében igen nagy szélsebességek alakulnak ki, ami igen káros ugyanis kialakulnak a deflációk, és az ezekből nyert anyag a holtágba kerül lassanként feltöltve azt, valamint fontos kártétel alakulhat ki a partokon a szél hullámkeltő hatásából, mivel ezek elhabolják a rézsűket.  Ezt a tervszerű fásítással lehetne megelőzni, amely főként a holtág partvonalán, sávszerűen volna indokolt.

    Fásítás várható hatásai

-  megváltozik a talaj vízháztartása

-  nem fagy át olyan mélyen a fák által védett terület

- csökken a párolgás mértéke.

A védőfásítást egy komplett rendszerként kell elképzelni, amely a már meglévő kisebb-nagyobb erdőfoltokat is magába foglalja, összeköti, ezzel is biológiai folyosót biztosítva a környék magasabbrendű élőlényeinek. Összekötő szerepre alkalmasak a vonalas létesítmények, amelyek mentén a fásítás is megtörténhet (például a holtág is).
Mivel holtág mellett történne a telepítés, ezért nem kell foglalkozni a vízháztartás kismértékű megváltozásával, ugyanis ebben meghatározó szerepet játszik az óriási méretű víztest, valamint a közeli Hármas- Körös.
A fatelepítésnek a szélerózió elleni védelmen kívül van még egy másik célja is, ez azonban jóléti célú, a tulajdonosok pihenését szolgálja.
A fásításnál nem szükséges az uralkodó szélirányra merőleges telepítési irányt tartani, mert ezek általában északi tájolásúk, míg vannak úgynevezett veszélyes szelek, amik meleg időben jelentkeznek, ezek pedig délies irányúak.
Jelentős területvesztéssel nem jár a telepítés, ugyanis csupán a terület 2-3 %- át kell beültetni fával, ez már hatékony védelmet nyújt. Fontos kiemelni a fák telepítésével kapcsolatban, hogy mivel ezek a partvonalra kerülnek, ezért kedvezőtlen árnyhatást fejtenek ki a vízinövényekre nézve, amelyek a parton, illetve a parti zónában élnek. Tapasztalat, hogy az ilyen helyeken a növényzet ritkulni kezd, majd akár teljesen ki is pusztulhat (a lecsökkent napfény miatt). A fásítás tervezésénél több dologra kellett ügyelni: lehetőleg tájba illő fajok kerüljenek telepítésre, v

9.1.2 Szélerózió elleni védelem fatelepítéssel

    A védelem főként fásítással oldható meg, mivel a terület igen kopár, alig találni a holtág környezetében fákat. Ennek következtében igen nagy szélsebességek alakulnak ki, ami igen káros ugyanis kialakulnak a deflációk, és az ezekből nyert anyag a holtágba kerül lassanként feltöltve azt, valamint fontos kártétel alakulhat ki a partokon a szél hullámkeltő hatásából, mivel ezek elhabolják a rézsűket.  Ezt a tervszerű fásítással lehetne megelőzni, amely főként a holtág partvonalán, sávszerűen volna indokolt.

    Fásítás várható hatásai

-  megváltozik a talaj vízháztartása

-  nem fagy át olyan mélyen a fák által védett terület

- csökken a párolgás mértéke.

A védőfásítást egy komplett rendszerként kell elképzelni, amely a már meglévő kisebb-nagyobb erdőfoltokat is magába foglalja, összeköti, ezzel is biológiai folyosót biztosítva a környék magasabbrendű élőlényeinek. Összekötő szerepre alkalmasak a vonalas létesítmények, amelyek mentén a fásítás is megtörténhet (például a holtág is).
Mivel holtág mellett történne a telepítés, ezért nem kell foglalkozni a vízháztartás kismértékű megváltozásával, ugyanis ebben meghatározó szerepet játszik az óriási méretű víztest, valamint a közeli Hármas- Körös.
A fatelepítésnek a szélerózió elleni védelmen kívül van még egy másik célja is, ez azonban jóléti célú, a tulajdonosok pihenését szolgálja.
A fásításnál nem szükséges az uralkodó szélirányra merőleges telepítési irányt tartani, mert ezek általában északi tájolásúk, míg vannak úgynevezett veszélyes szelek, amik meleg időben jelentkeznek, ezek pedig délies irányúak.
Jelentős területvesztéssel nem jár a telepítés, ugyanis csupán a terület 2-3 %- át kell beültetni fával, ez már hatékony védelmet nyújt. Fontos kiemelni a fák telepítésével kapcsolatban, hogy mivel ezek a partvonalra kerülnek, ezért kedvezőtlen árnyhatást fejtenek ki a vízinövényekre nézve, amelyek a parton, illetve a parti zónában élnek. Tapasztalat, hogy az ilyen helyeken a növényzet ritkulni kezd, majd akár teljesen ki is pusztulhat (a lecsökkent napfény miatt). A fásítás tervezésénél több dologra kellett ügyelni: lehetőleg tájba illő fajok kerüljenek telepítésre, valamint olyanok, amiknek az ősszel lehulló levele kevéssé szennyezi a vizet, és főként, hogy jó széltűrő, és szélmegtörő tulajdonsággal rendelkeznek.

Ültetésre javasolt fafajok

A partszélre fűzfasor (kecske, vagy szomorúfűz), ettől 10 méter távolságra pedig nemes nyár ültetvény. Érdemes fejlettebb csemetéket és dugványokat telepíteni, mert ezek már ellenállóbbak a betegségekkel, és a gyomnövényekkel szemben is, valamint gyors kezdeti fejlődést ígérnek.
A nyárültetvény 25-30 év múlva már vágásérett, jelentős anyagi hasznot hozva. A fűzfák a partszélbe telepítve gyökérzetükkel védik a partot a hullámok elhabolásától is (passzív védelmet adnak).
A füzesek a Körös-vidéken mindig is megtalálható fajok voltak, így alkalmazásuk megfelel a kívánalmaknak, sajnos ez a nemes nyárakról nem mondható el, de egyéb kiváló tulajdonságaik miatt mégis érdemes ezeket alkalmazni. Sajnos a tájidegenségen kívül van még egy másik kellemetlen tulajdonságuk: mégpedig az, hogy a levelei nem áznak át elég gyorsan, ezért a szél azokat a víz felszínén továbbsodorja, és a parttól távolabb a mederben kerülnek a fenékre, megnehezítve az eltávolítást. A fűzfa levele ezzel szemben csaknem a vízbe esés helyén elsüllyed, és jól eltávolítható a téli vízleeresztés idején. Fontos ugyanis megemlíteni, hogy mivel a holtág csaknem teljesen körül van parcellázva, ezért az egyes tulajdonosok vállalták a parti sáv rendszeres karbantartását, egyszerű kézi módszerekkel (mivel az egy tulajdonosra eső parti szakasz alig 18-20 méter).
Valamint olyanok, amiknek az ősszel lehulló levele kevéssé szennyezi a vizet, és főként, hogy jó széltűrő, és szélmegtörő tulajdonsággal rendelkeznek.

 Ültetésre javasolt fafajok

A partszélre fűzfasor (kecske, vagy szomorúfűz), ettől 10 méter távolságra pedig nemes nyár ültetvény. Érdemes fejlettebb csemetéket és dugványokat telepíteni, mert ezek már ellenállóbbak a betegségekkel, és a gyomnövényekkel szemben is, valamint gyors kezdeti fejlődést ígérnek.
A nyárültetvény 25-30 év múlva már vágásérett, jelentős anyagi hasznot hozva. A fűzfák a partszélbe telepítve gyökérzetükkel védik a partot a hullámok elhabolásától is (passzív védelmet adnak).
A füzesek a Körös-vidéken mindig is megtalálható fajok voltak, így alkalmazásuk megfelel a kívánalmaknak, sajnos ez a nemes nyárakról nem mondható el, de egyéb kiváló tulajdonságaik miatt mégis érdemes ezeket alkalmazni. Sajnos a tájidegenségen kívül van még egy másik kellemetlen tulajdonságuk: mégpedig az, hogy a levelei nem áznak át elég gyorsan, ezért a szél azokat a víz felszínén továbbsodorja, és a parttól távolabb a mederben kerülnek a fenékre, megnehezítve az eltávolítást. A fűzfa levele ezzel szemben csaknem a vízbe esés helyén elsüllyed, és jól eltávolítható a téli vízleeresztés idején. Fontos ugyanis megemlíteni, hogy mivel a holtág csaknem teljesen körül van parcellázva, ezért az egyes tulajdonosok vállalták a parti sáv rendszeres karbantartását, egyszerű kézi módszerekkel (mivel az egy tulajdonosra eső parti szakasz alig 18-20 méter).